A „herbicid” kifejezés nem kifejezetten a paraquatra vonatkozik; különböző kategóriákba tartoznak. A gyomirtó szerek a gyomok növekedésének megszüntetésére vagy gátlására használt peszticidek általános elnevezése. Hatásmechanizmusaik különböző technikai utakat ölelnek fel, beleértve a kontakt, szisztémás és hormonális típusokat, gyomirtó hatásukat a növényi élettani folyamatok, például a fotoszintézis, a sejtosztódás vagy a fehérjeszintézis megzavarásával érik el. A paraquat (kémiai neve: 1,1'-dimetil-4,4'-bipiridin kationos gyomirtó) a gyomirtó szerek egyetlen specifikus kémiai összetevője. Egykor széles körben használták gyors kontaktirtó és nem szelektív jellege miatt (a legtöbb zöld növény elpusztítására képes). Az emberre gyakorolt rendkívül magas toxicitása (a halálos orális adag körülbelül 5 ml) és a specifikus ellenszer hiánya miatt azonban hazám 2016-ban betiltotta a paraquat vizes oldatok értékesítését és használatát, 2020-ban pedig teljesen betiltotta a paraquatban oldódó készítmények gyártását. Jelenleg csak nagyon kevés készítményben engedélyezett a felhasználás.
Technikai szempontból a modern gyomirtó szerek változatos komponensrendszerré fejlődtek. Például a glifozát elpusztítja a gyomokat a szisztémás felszívódás révén, gátolva az aromás aminosavak szintézisét a növényekben; a glufozinát-ammónium sejthalált okoz a glutamin-szintáz gátlásával; és a hormon- típusú gyomirtó szerek, például a 2,4-D rendellenes növekedést okoznak a növényi hormonháztartás megzavarásával. Ezek az összetevők jelentősen eltérnek a toxicitás, a maradék időszak és az alkalmazható növények tekintetében. Ha például a glufozinát-ammóniumot vesszük, toxicitása jóval alacsonyabb, mint a paraquaté (patkányokban az akut orális LD50 körülbelül 2000 mg/kg, míg a paraquat 150 mg/kg), és könnyen lebomlik a talajban, így biztonságosabb a későbbi növények számára.
Ami az alkalmazási forgatókönyveket illeti, a gyomirtó szerek kiválasztásánál átfogóan figyelembe kell venni olyan tényezőket, mint a növényfaj, a gyomfaj és a környezeti feltételek. Például a nem szántóföldi gyomirtásra glufozinátot tartalmazó készítmények használhatók. Egy 200 g/l-es készítmény körülbelül 200 négyzetmétert képes kezelni, így több mint 90%-os védekezési hatékonyság érhető el az egynyári gyomok ellen. A termőföldek gyomirtásához szelektív gyomirtó szereket kell választani a növény érzékeny növekedési időszaka alapján. Például a kukoricatáblákban a nikoszulfuron és az atrazin kombinációja pontosan leküzdheti a pajtafüvet, a rókafarkkórót és más füves gyomokat. Az ipari szabvány (GB/T 31754-2015, "A gyomirtó szerek általános műszaki követelményei") egyértelműen előírja, hogy a gyomirtó szereket olyan kulcsfontosságú információkkal kell ellátni, mint a hatóanyag, tartalom, készítmény, alkalmazási kör és biztonsági intervallum. A felhasználóknak szigorúan ellenőrizniük kell a címkéket a gyomirtó szerek vásárlásakor.
Különösen fontos megjegyezni, hogy a paraquat alternatíváinak fejlesztése az ipar kulcsfontosságú területévé vált. Például az alacsony-toxicitású dikvát diklórfosz az optimalizált molekulaszerkezet révén megőrzi a gyors érintkezésölő tulajdonságokat, miközben az akut orális toxicitást 500 mg/kg-ra csökkenti (patkány), és jelentősen csökkenti a szem- és bőrirritációt. Ezenkívül a biológiai gyomirtó szerek, például a biszfoszfonát (a Streptomyces-ből származó természetes vegyület) környezetbarát jellegük miatt széles körű alkalmazási lehetőségeket kínálnak az ökológiai mezőgazdaságban.
