A rovarirtó szerek a kártevők elleni védekezésre használt vegyszerek. Ide tartoznak a szerves rovarölő szerek (organoklór, szerves foszfát, szerves kénkészítmények, karbamátok és piretroidok), szervetlen rovarölő szerek (szervetlen arzén, szervetlen fluor és szervetlen kénkészítmények), botanikai rovarölő szerek, ásványi olajos rovarirtó szerek és mikrobiális rovarirtó szerek. Az inszekticidek a peszticidek legszélesebb körben használt és legváltozatosabb osztályai; a legtöbb csak a rovarokat pusztítja el, és nem akadályozza meg a betegségeket. A rovarölő szerek döntő szerepet játszanak a mezőgazdasági termelés növelésében és az emberi élelmiszer-problémák megoldásában, de egyben a növényvédőszer-szennyezés legjelentősebb tényezői is (pl. a szerves klórtartalmú rovarirtó szerek kémiailag stabilak, nehezen lebomlanak, könnyen felhalmozódnak a talajban és az élőlényekben), és szorosan összefüggenek a kártevők és egyéb jótékony szervezetek természetes ellenségeinek csökkentésével, sőt kipusztulásával.
Az inszekticideket főként a mezőgazdasági és a városi higiéniai kártevők elleni védekezésre használják, hosszú múltra tekintve, széles körben elterjedtek és sok fajtájuk van. A 20. században a mezőgazdaság rohamos fejlődése a rovarirtó szerek hatására a mezőgazdasági termelés jelentős növekedéséhez vezetett. Azonban szinte minden peszticid súlyosan megváltoztatja az ökoszisztémát, a legtöbb káros az emberre, mások pedig felhalmozódnak a táplálékláncban. Egyensúlyt kell találni a mezőgazdasági fejlesztés, valamint a környezetvédelmi és egészségügyi szempontok között. A peszticidek forrásuk alapján két típusba sorolhatók: biopeszticidek és kémiailag szintetizált peszticidek.
